Létezik olyan megoldás, ami mindenkinek jó?

– avagy a bizonyíték alapú kezelések és a valóság

Hisszük és tanuljuk a kutatásokon és bizonyítékokon alapuló kezeléseket és hozzáállást, de aktívan használjuk saját, évtizedes tapasztalatainkat, szemléletmódunkat és bízunk pácienseink visszajelzéseiben. Mi az embert egyénként, egészében tekintjük és vizsgáljuk, az idegrendszerre ható saját módszert és számos más – és egyre bővülő – technikát ötvözünk, amelynek eredményeit folyamatosan mérjük és értékeljük.
Az eredményeink és visszajelzések pedig azt mutatják, hogy nagyon jó úton haladunk!

Tudomány, tudomány, mondd meg nékem…

Az emberi test felfedezése és megértése már az ősidőkben elkezdődött, de máig nem fejeződött be. Megállapítható, hogy ez egy ma is fejlődő terület, és a kutatások számos paradigmát döntenek meg nap mint nap. Vannak, akik szerint csak és kizárólag a klinikai és neves szakemberek által publikált eredményeket szabad alkalmazni, és vannak, akik a tanulmányaikat holisztikus és empirikus szemlélettel ötvözik, illetve továbbfejlesztik.

Az ember kutatása egy folyamatosan változó tudományág: amit pár éve igaznak hittünk – klinikai vizsgálatok alapján -, azok mostanra megdőltek; mi több, sokszor hibás gyakorlatnak minősülnek. A fascia-ról például néhány éve nem is tudtuk, hogy létezik, ma pedig a kezelési módszerek alapja és egyik fő mozgatója. Ennek ellenére még mindig szinte semmit nem tud róla a szélesebb közönség.

Egy megdőlt módszer példája

Az egyik mára már elhíresült példa a „jegeléses” RICE (rest, ice, compression, elevation) módszer, amit sportsérülésekre alkalmaznak. Mára már szakmai körökben elterjedtebb az a nézet, hogy többet árt ez a módszer, mint használ, és még Gabe Mirkin, az orvos, aki kifejlesztette is úgy nyilatkozott, hogy „a hideg és jég fájdalomcsillapításra jók, de tudd, hogy hátráltatják a gyógyulást”.
Emellett, még a módszer pozitív hatásait bizonygató legtöbb tanulmány is hiányos – többek közt az objektív metrikák terén -, nem meggyőző és nem vázol döntő alkalmazási irányelveket.
Ezek az eredmények, valamint dr. Gabe Mirkin 2015-ös nyilatkozata is alátámasztják azt az feltevést, hogy a RICE protokoll, amely az akut mozgásszervi sérülések azonnali kezelésének előnyben részesített módszere, mítosz.

Hol az igazság?

Valahol a kettő között. Az én felfogásom szerint használjunk tudományos kutatásokon és vizsgálatokon alapuló nemzetközi technikákat, amelyeket kiegészítünk több évtizedes tapasztalattal és sajátos látásmóddal.
Az EnerGentle Manuálterápiában azt valljuk, hogy minden ember különböző és egyedi, ezért a kezelési módszereket is személyre kell szabni – ezt segítjük elő felmérő és ellenőrző vizsgálatokkal.

A Bizonyítékokon alalpuló fitoterápia c. könyvben így fogalmaznak: „Mindannyian tudjuk, hogy a kutatási eredményekben a nagy számok törvénye a meghatározó, ami nem biztos, hogy az egyénre lebontva is működik, ezért mindenképpen figyelembe kell vennünk az adott probléma jellegzetességeit az adott környezetben, különös tekintettel az alanyra.”
A mi EnerGentle Módszerünk terápiás megközelítését és folyamatos méréseinket a következő is alátámasztja: „A klinikai okfejtés alapvető része a kezelést követő ismételt vizsgálat, hiszen az eredmények ismeretében tudjuk folytatni, módosítani a beavatkozást. (…) Ugyanaz a megbetegedés és annak hatása egyénenként változik a feltételek és az egyéni különbözőségek miatt.”
„Sackett definiciójában megtalálható, hogy az evidencia alapú orvoslás, kezelés, nemcsak a klinikailag releváns kutatási eredményeket foglalja magában, hanem a szakemberek tapasztalatát és a beteg elvárásait is.

Meg kell tapasztalni ahhoz, hogy aztán kutatni lehessen

Elsősorban nem a módszer hatékonyságáról szóló kutatásokat nézem, hanem hogy mi mivel van összefüggésben és miért működik úgy. Mi, manuálterapeuták, kézzel kezelünk és érintünk, nem az MR-t nézegetjük. A tapintás is nagyon szubjektív, amire szintén próbálnak ’evindence-based’ eredményt hozni, de nem igazán lehet, mert minden kezelő másként érzékel.
Legnagyobb tanítóm, Jean-Pierre Barral hasonlatát idézném, aki a sommelier szakmával vont párhuzamot. Ők is rengeteg dolgot tudnak mondani a borról az ízlelésükön keresztül, amellett, hogy megtanulják a szőlőfajtákat, elkészítési módokat, stb. Mi pedig a tapintásunkon keresztül éljük meg ugyanezt.
De a bort is meg kell kóstolni ahhoz, hogy ne csak tudjuk, érezzük is, miről beszélt a sommelier.

Annak érdekében, hogy minél jobban megértsem az emberi test működését, és hogy mi történik a mauálterápia hatására, keresem a tudományos magyarázatokat, ami mind anatómiailag, mind funkcionálisan alátámasztja a kezeléseim hatását, illetve hogy miért segített ugyanaz a kezelés az egyik embernek, a másiknak pedig nem. Ezért sok szakmai cikket olvasok és követem a legújabb kutatásokat is.

Összegezve

Összességében az evidence-based alapokon vizsgált terápia hatékonyságával vagy hatástalanságával nem tudok egyetérteni. Ugyanis sok paraméter nem teljesen objektivizálható. Ahogyan a körtét sem lehet az almával összehasonlítani, az emberek is mind mások és másként reagálnak ugyanarra.

Például egy-egy derékfájás hasonlónak tűnhet objektív paraméterek között, de ahogy a páciens eljutott a panaszok kialakulásáig az már teljesen egyedi: egyedi a genetikája, az érzelemvilága, a fizikai terhelésre adott válaszai, a gondolat- és hitrendszere, és ez mind meghatározza, hogy kinek melyik módszerrel tudunk segíteni.
A manuális technikákat nehéz analizálni, mert ha többször elvégzünk egy vizsgálatot, azzal már kezeljük is; és a terapeuta tudása és tapintási érzéke is meghatározza, hogy egy vizsgálati vagy terápiás fogás milyen következményekkel bír.
Embereket érintéssel hozzásegíteni a gyógyuláshoz privilégium: készségeket és folyamatos anatómiai tanulást és megértést igényel. Az EnerGentle Manuálterápia kezelésein és workshopjain ezt alkalmazom és tanítom!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *