Senki sem kivétel, a gyerekek sem, korunk betegsége a rohanás, az idegeskedés, a szorongás, a stressz. Nem vesszük észre, hogy pihenni is kellene, ha pedig egy betegség, vagy egy egyszerű rosszullét ledönt a lábunkról, csak akkor vagyunk hajlandóak végre egy kicsit megállni. Mindennek ára van, és testünk előbb utóbb benyújtja a számlát. Ha nem vesszük észre időben a figyelmeztető segély kiáltásait, úgy egy idő után saját védelmünk érdekében testünk megálljt parancsol.
Vettem a lapot, és lemondtam az aznapi teendőimet
A nyáron nálam is volt egy pár hetes időszak, amikor a számomra „szokásos”, ám fizikailag eléggé megterhelő feladatok mellé társult egy nagyobb mértékű pszichés megmérettetés is, melyet jobban magamra vettem, mint kellett volna. Így abban az időszakban éjszaka sem igazán tudtam kialudni magam, folyton csak járt az agyam. Napközben észre sem vettem, mégis ugyanazzal a hévvel, a tőlem megszokott intenzitással dolgoztam, és amikor megoldódtak a dolgok, másnap reggel egyszerűen nem tudtam felkelni. Ha függőleges helyzetben voltam szédültem, kivert a hideg verejték, és hányingerem volt. Tisztában voltam vele, hogy testem így adja tudtomra, hogy elég volt, pihenni szükséges. Vettem a lapot, lemondtam az aznapi teendőimet, és tudomásul vettem, hogy aznap biztos rosszul fogom érezni magam és kétségbe esés nélkül hagytam megélni a rosszat, nem küzdöttem ellene. Pihentem és aludtam egész nap. Másnap már sokkal könnyebb volt, de még a hirtelen mozdulatok nem estek jól. Két nap után az egyik kollégám megkezelt, és még akkor is teljesen be volt feszülve a hátam, a nyakam, a koponyaalapom. Óvatosan különböző manuál- és craniosacrális terápiás fogásokkal lazított, ami sokat segített, de ahhoz, hogy teljesen kiengedjen a testem szükséges volt még egy-egy manuál- és craniosacralis terápiás kezelés, hogy a test több szintjén jelen lévő feszültségek teljesen kioldódjanak.
A legjobb jelző a túlhajszolt
Mindenki számára ismerős helyzet, amikor a mindennapokra a túlhajszolt jelző illik a leginkább. Manapság számos elvárásnak szeretnénk megfelelni, tornyosulnak a megoldandó feladatok, problémák, melyekhez hozzáadódnak a lelki és pszichés terhelések is. Testünk és lelkünk tűréshatára azonban véges, és ha túlfeszítjük a húrt, ha nem iktatunk be pihenő „programokat” az életünkbe, az bizony nem vezet jóra. A legtöbben csak akkor kapunk észbe, amikor a testünk már nem engedi tovább kiaknázni maradék erőforrásait, és egyszerre betegek leszünk. Előfordul, hogy csak náthásak leszünk, vagy elkapunk egy fertőzést, ám az is megeshet, hogy fura tüneteket produkálunk, melyeknek nincs szervi oka, a kivizsgálás nem hoz eredményt.
Nem tud a rendszer váltani
Szervezetünk ilyenkor felfokozott állapotban működik, hála a vegetatív idegrendszernek, amely az elején segít is minket, hogy jobban teljesítsünk, de mivel nem hagyunk időt a lazításra, felborul az egyensúly. Akkor pedig, amikor felismerve a „veszélyt” már lassítanánk, a rendszer egészen egyszerűen nem tud váltani. Ez pont az az érzés, amikor hulla fáradt az ember egy pörgős nap után, mégis nagyon nehezen tud csak elaludni.
Időt kell adni a testünknek
A rendelőben is gyakran keresnek meg minket mindenféle ismeretlen eredetű, legtöbbször fizikai és pszichés túlterheltségből adódó tünetekkel. Ilyenek a különböző szédüléses panaszok, a zsibbadásoktól, az egy testfélre korlátozódó furcsa tüneteken át, vagy a has felől kiinduló beazonosíthatatlan érzeteken keresztül, egészen az infarktust utánzó tünetekig, amelyeket kivizsgálva nem tudnak magyarázatot adni, hogy mi is okozza azokat. Mindezen panaszok rákényszerítenek bennünket a pihenésre, mert adott esetben akár fel sem tudunk kelni az ágyból.
A páciensek nem igazán értik, hogy mi történik velük, megijednek attól, hogy nem ők uralkodnak a saját testük felett és ettől még inkább „begörcsölnek”. Nehezen tudnak türelmesek maradni, hiszen annak ellenére, hogy tudunk segíteni megtalálni az egyensúlyt, nem tűnnek el a panaszok egyik napról a másikra. Nincs univerzális recept, mindenkinek mást jelent a kikapcsolódás; ám van, amikor az egyszerű pihenés már nem segít, az izmok ugyanis elfelejtettek lazítani, és csomókba összerándulva görcsös szorításuk közepette görbül az ember válla, nyaka, háta. Mégis türelmesnek kell lennünk, hiszen a testnek egyszerűen időre van szüksége ahhoz, hogy regenerálódhasson. Logikusnak tűnik, hogy ha több héten át kialvatlanul dolgozik valaki, azt nem lehet helyrehozni egyetlen kezeléssel.