Előző blogunkban szakértői szemmel ránéztünk a csukló alagút szindrómára és a mellkas kimeneti szindrómára. Most pillantsunk rá a páciens és a manuálterapeuta szemszögéből a kezelés folyamatára.
A páciens:
Kétségbeeséstől eljutni a „jó úton vagyok” érzéséig
Húsz éve dolgozom gyógytornászként. Nem könnyű a mi munkánk, de nagyon szeretem. Itt kulcsfontosságú, hogy milyen állapotban van a két kezünk.
Nem vagyok egy szerencsés alkat és nem mindig figyelek oda, hogy magamat kímélve kezeljem az embereket. Így hamar elkezdtem Angélához járni nyaki problémákkal, amik jól oldódtak. Mellette én is igyekeztem rendszeresen mozogni.
A mostani kálváriám egy bokaficammal kezdődött, amit Angéla kezelt a császáros hegemmel összefüggésben. Hamar oldódott a feszülésem. Kiderült, nem volt véletlen, hogy nem tudtam lefékezni ezt a „félrelépést”. A kötőszöveteim, nem megfelelő húzása állt a háttérben.
Egyszer csak a kezeim kezdtek iszonyatosan zsibbadni, fájni. Masszőröm rendszeresen lazította. Én is mindent megtettem, amit tudtam: torna, nyaki McKenzie, stb. a legfőbb társam volt. Egy dolgot nem tudtam csinálni, manuálterápiával belenyúlni a saját nyakamba. Mivel nem voltam biztos, hogy hol szenvednek ilyen őrült leszorítást az idegeim, gondoltam, elmegyek EMG vizsgálatra, majd ott megmondják a tutit, úgyis oda küldöm a betegeimet. Akkor már nagyon zsibbadtak az ujjaim. Lassan semmit sem érzékeltem a tapintásomból. Éjszaka folyamatos fájdalmaim voltak. Teljes kétségbeesés határán voltam.
Félelmet csak fokozta EMG eredményem: két oldali csukló alagút szindróma. Az idős doktor mosolyogva mondta, hogy ne aggódjak, ezt műteni kell, de az ő családjában 5 ilyen műtét is volt és semmi gond, mert szuperül működnek.
Mint aki megkapta a halálos diagnózisát, napokig nem tudtam magamhoz térni. A doktor bácsi igaz, hogy meg akart nyugtatni, de ő nem tudta, hogy most indítok egy hatalmas beruházással járó új mozgásközpontot. Mégis kinek a két kezével fogom megteremteni az ehhez szükséges anyagiakat?
Műtét azt jelentené ( miután megtalálom azt a kézsebészt, akire rábízom a kezeimet), hogy három hónap gyógyulás kezenként, és senki nem tudja, hogy mennyire lesz stabil a csuklóm utána. Ezernyi félelemmel küszködve mentem el Angélához.
Miután jól kisírtam magam, azt mondta, hogy akkor álljunk neki.
Mivel Angélában maximálisan bízom, szakmai tudását csodálom évek óta, az ő kezébe adtam további sorsom.
Elkezdtük a kezeléseket. Megmondom őszintén voltak kétségeim, mert ugye a doktor kimondta kerek perec, hogy meg kell műteni. Angéla ennek ellenére az idegeimet a nyakamnál kezdte kezelni, holott a vizsgálat egyértelműen kimutatta a csukló alagút szindrómát.
Teltek a napok, minimális javulást kezdtem észlelni. Talán már 2 órát tudtam aludni, fájdalom, zsibbadás nélkül. Én persze türelmetlen voltam. Már szerveztem a következő vizsgálatot, hogy nézzük meg idegi UH-gal az idegeimet, mert lehet, hogy annyira préselődnek, hogy vissza sem lehet fordítani a folyamatot. Közben a neurológus doktornőm is annyit mondott, hogy amíg a fogó erőm nem romlik addig nincs baj, de ha érzem, hogy csökken, azonnali műtét, különben maradandó károsodásom lesz.
Kb. 3–4 kezelés után fordult a kocka, lassan elkezdett csökkenni a fájdalmam, a zsibbadás is enyhült és nem volt állandó. Lassan rájöttem, hogy a csukló támaszkodással járó mozgásokat ne végezzem, mert az mindig ront az állapotomon. De Angéla még mindig a nyakamnál kezelte a kilépő idegeimet, a csuklómnál csak néhány fogást csinált.
És mégis beindult a gyógyulás! Kicsit sűrítettük a kezeléseket. Én magam sem mertem benne hinni, de eljutottam oda, hogy újra érezni tudtam az ujjbegyeimmel, lassan mellékvágányra került a kézproblémám.
Észre sem vettem, hogy van kezem. Csak tettem a dolgom, végeztem újra a munkám. Újra örömmel tudtam DOLGOZNI!
Hosszú út volt, belefáradtam a félelmekbe, fájdalmakba, de jó úton haladtam, és jó úton vagyok…
Köszönöm Angélának, hogy visszaadta imádott munkámat, hogy én is tovább gyógyíthassam a betegeimet!
A terapeuta:
Átütő változás!
Mikor legutóbb eljött Zsuzsa a már uralhatatlan kéz fájdalom, zsibbadás tüneteivel és a leletével, a teljes kétségbeesés uralta az állapotát. Az orvosok a műtétben látták a megoldást, az idegek felszabadítására. Az objektív vizsgálat azt mutatta, hogy ott a baj, de tudva az ezzel járó következményeket reménykedve kérte a segítségemet.
Ismerve a testét és az előzményeket figyelembe véve -a lelet ellenére- azt mondtam tegyünk egy próbát. Most tanultam meg a felső végtag idegi manipulációs fogásait, lássuk meg hátha tudok vele segíteni.
Az első alkalommal a fizikális vizsgálat a mellkas, nyak, vállöv területét mutatta hangsúlyosnak, ezért itt dolgozva alkalmaztam olyan technikákat, amik az idegek lefutása mentén lazítanak, és mivel ezekre reagáltak a kezében a tünetek, így nem is dolgoztam a csuklónál. Közben Zsuzsa is tornázott. De hamar visszaálltak a tünetek.
Második alkalommal tovább folytattam a munkát a nyak, váll, mellkas idegein, sőt a mellkasi fasciákon is lazítottam, és elkezdtem a jobb kezén és karján is dolgozni az ideggel. Ez után lényegesen jobban érezte magát, éjjel már tudott aludni, napközben is jobban tudta terhelni, de néhány nap után visszajöttek a tünetek, csak enyhébben. Én már az első alkalom után tudtam, hogy nem a műtét lesz számára a végleges megoldás, de ő még mindig nem tudott ebben bízni.
Az átütő változást a 3. kezelés hozta, amikor is már az idegek körüli feszültségek sokat engedtek és tudtam dolgozni az ideggel magával, az abban lévő feszültséggel, az ideg lefutása mentén végig, egészen a kézujjakig, és az agyhártyákon keresztül egészen a központi idegrendszerig. Abban a kezében is elmúltak a tünetek amelyiken nem is dolgoztam a periférián, csak a mellkas, nyak területén. Ahogy azt írtam előzőleg a Nervus Medianus az az ideg, ami összeköti a kezet a felsőtesttel, és végig kezelve az ideget, a plexus brachialist, cervicalis plexust, nyaki ideget, spinalis durát, agyhártyákat sikerült egy integrációs folyamatot elindítani, ami az egész testet érintette. Úgy ment el tőlem, hogy nem zsibbadt egyik keze sem. Küldött egy üzenetet, amiben az állt, hogy a bal csuklón viselt okos óra (a bal oldalon csak a plexusokkal dolgoztam) azt mutatta, hogy a kezelés alatt aludt 40 percet… Ez számomra is megdöbbentő reakció, ha hinni lehet az okos órának…valójában a tényleges idegi kezelés 20 perc volt, de annak a 20 percnek mélyreható hatása volt…
Ekkor már Zsuzsa is elhitte, hogy nem lesz szükség műtétre. Utána még jött néhány kezelésre. Jelenleg tünet mentes, de mivel a munkája hajlamosító tényező, ezért 2 havonta eljön hozzám, nehogy a tünetei visszajöjjenek.
A kevesebb néha több!
Újra és újra rácsodálkozom a test működésére…
Arra, hogy valójában mindent pontosan jelez, csak észre kell venni, és alázattal keresni a terápiás irányt. Ha pedig megvan, kevés, nagyon precízen irányított fogással mélységi változásokat tudunk elérni.
Meghajtom fejem a kevesebb, néha több elv előtt… mint ahogy Jean Pierre Barral is mondja: if you wake a little something in the body, the body do its job.
A másik dolog, amin elgondolkodtam Zsuzsa esete után, hogy az objektívnek ítélt vizsgálatok, önmagukban értékelve mennyire el tudnak vinni bennünket rossz irányba? Pedig a diagnózist legtöbb esetben ezekre a vizsgálatokra alapozzák…
írta Almási Zsófia
Molnár angéla gyógytornéász-manuáterapeuta
Galambos Zsuzsa gyógytornász-manuálterapeuta(saját élmény)