Gyerekek és a versenysport

Őszinte személyes üzenet Molnár Angélától

Kedves Szülőtársaim!

gyerekek és a versenysport

Anyaként és gyógytornász-manuálterapeuta szakemberként szólok most azon szülőtársaimhoz, akinek versenysportoló gyermeke van.
Mostanában egyre többször jön szembe velem ez a téma, és eddig próbáltam elfojtani az érzéseimet és csak „morgolódtam” magamban, de most szeretnék inkább hangot adni a véleményemnek, amit csakis a versenysportoló gyerekek egészsége érdekében teszek.
Nekem van egy 15 éves, tíz éve jégkorongozó gyerekem, és a jelenlegi csapatánál 2 éve hobbi tevékenységem részeként megfordulok a szárazedzéseken. Ilyenkor figyelem a gyerekeket és olyan gyakorlatokkal segítem őket, ami a törzs és végtag ízületek stabilitásának szakszerű fejlesztésére irányul, támogatva ezzel az edzők munkáját is. Bízom abban, hogy szorgalmazhatom a gyermekeket a tudatosabb, testükre figyelő gyakorlatok elsajátítására és a pontos kivitelezésre és felépítésre is nagy hangsúlyt fektetek. Ez idő alatt összegyűlt tapasztalataim és meglátásaim, kiegészülve a rendelőmben megforduló sportolók kezelésével eljuttatott oda, hogy megfogalmazódott bennem néhány gondolat, ami most őszintén kikívánkozik belőlem.

Miért is olyan fontos figyelni a srácokra?

A 12-16 éves korosztály a növekedésben leginkább érintett. Aki versenysportol, az napi több órát is terheli a növekedésében lévő testét. Az izomzatnak nagyon kell az erősítés, csak nem mindegy hogyan edz a gyermek ebben az időszakban. A törzs stabilitása legtöbbször sehol sincs még ebben az időszakban, hiszen ilyenkor a csont növekedés és az izomzat ereje nincs mindig arányban és könnyen túlterhelődhetnek az ízületek. A növekedési zónák is ingerlés alá kerülhetnek a csontokban, ami fájdalommal jár. A test automatikusan próbál kompenzálni, védeni az érintett területet. Sokszor fel se tűnik, hogy egy bizonyos mozdulatot a fájdalom elkerülése végett másként, más izmok bekapcsolásával (nem tudatosan) old meg a gyermek. Ha el is múlik a fájdalom, akkor is megmaradnak ezek a tanult, rossz mozgásminták, amik sorozatos kompenzációkhoz vezetnek a test távolabbi területein és ez kiváló táptalaja a sérüléseknek.
Már egyre több egyesületnél az utánpótlás sportban is ott van egy gyógytornász főállásban, de sajnos még gyerekcipőben jár a kezdeményezés. Jelenleg nincs annyi gyógytornász a sportszakosztályokban, (az utánpótlásban meg pláne) amennyire szükség lenne, viszont egyre több edző látja ennek szükségességét a hatékonyabb sérülésmentes versenyzés érdekében. Minden változik, úgy a mai gyerekek fizikai fejlődése és érése is. Érzik az edzők, hogy ezt az edzések felépítésénél is figyelembe kell venni, ezért kérték az én segítségemet is.

Mit tehetünk mi szülők? Hiszen ez a szülő felelőssége!

Ha a gyerek panaszkodik, hogy fájdalma van, azt beszéljük meg az edzővel, és ha a csapaton belül nincs szakmai segítség, vigyük el vizsgálatra egy szakemberhez. Ha orvosi teendő nincs és az orvos pihenést javasol, akkor keressünk egy hozzáértő gyógytornászt és kérjük a segítségét. A pihenés nem azt jelenti, hogy a gyerek egyáltalán nem edz! Sokszor csak bizonyos terhelést, mozgásirányt kell kivenni az edzésből addig, amíg a gyulladás és fájdalom jelen van és ideiglenesen kiváltani a szükséges speciális gyakorlatokkal. A fájdalmas területtől távolabbi részeket viszont edzésben kell tartani! Ez azért fontos, hogy a teljes terhelés mihamarabb visszaálljon. Érdemes néhányszor végig csinálni a személyre szabott gyakorlatokat a gyógytornásszal, miközben egyik alkalomról a másikra tudja a terhelési szintnek megfelelően változtatni a gyakorlatsort, és mindeközben pedig az edzésen vagy otthon gyakorolni a megbeszélteket. Így megelőzhetők a sérülések.
Ha pedig ezek ellenére valamiért mégis sérülés történik, orvosi vizsgálat után akár műtéti beavatkozásra is sor kerül és /vagy teljes pihentetés az orvosi javaslat, még inkább ajánlott keresni egy hozzáértő gyógytornászt, akinek van tapasztalata a sportfizioterápiában és ismeri a legfrissebb szakmai eljárásokat.

Fokozatosan vissza a „pályára”

A legújabb szakmai ajánlások egy sérülést követően azt igazolják, hogy a mozgás és terhelés fokozatos visszavezetése lehet a leghatásosabb, megfelelő szakmai figyelemmel követve. A rehabilitáció tehát a fokozatos mobilizálástól, az edzés specifikus terheléséig tart. Addig ne engedjük újra versenyezni a gyermeket, amíg egy gyógytornász nem javasolja a teljes versenyterhelést! Igenis megéri beáldozni egy meccset, vagy versenyt annak érdekében, hogy az újabb intenzív versenyterhelésre még nem kész gyerekünket megóvjuk az újra sérülésektől. A visszatérő, vagy súlyosbodó sérülések az egyészségére lesznek később károsak és veszélyeztethetik akár az egész sportkarrierjét is a gyereknek, nem beszélve a lelki vonzatáról. Anyaként és szakemberként mondom ezt, mert úgy érzem ez a szülő felelőssége, hogy a gyerekkel és az edzővel ezt a harcot megvívja. Sajnos nem ez a tapasztalat. Ebben a korban még nem érti meg a gyerek, hogyha már nem fáj, miért nem versenyezhet. Igaz, mi szülők is szeretnénk, hogy mi hamarabb újra versenyezzen, és az edző felől is jön a nyomás. Hajlamosak vagyunk emiatt engedni a késztetésnek és idő előtt újra belevetni a gyereket, még akkor is, ha a teste nem teljesen stabil hozzá.
Tisztában vagyok ugyanakkor azzal is, hogy nagyon nehéz eligazodni az orvosi vélemények között. Ezért is javaslom azt, ha nincs szükség orvosi beavatkozásra, a „pihentetés” ideje alatt keressetek egy kompetens gyógytornászt, aki megvizsgálja. Ha ő megnézi az orvosi diagnózist, pontosan tudni fogja, hogy adott esetben milyen lehetőségei vannak a gyereknek a mihamarabbi rehabilitáláshoz és segít fokozatosan a teljes sportspecifikus edzésig jutni. Természetesen a pihentetésnek, kenegetésnek, és jegelésnek is meg van a helye a folyamatban, a gyógytornász ezt is tudja.
Végezetül még egy utolsó jó tanács: a növekedés és a sérülés időszaka alatt nagyon javasolt a magnézium, kalcium, D és C-vitamin fokozottabb bevitele, ami segít a megelőzésben és a felépülésben egyaránt.


Köszönöm, ha végigolvastátok ezeket a sorokat. Szeretném, ha ez minél több érintett szülőhöz eljutna, ugyanis az utóbbi időben valóban egyre több aggódó telefont kapok, és sok esetben már nagyon későn jelzik, vagy tudatosul, hogy baj van. Nagyon fontos a gyereknek is megtanítani, hogy figyeljen saját magára, és hallgasson a megérzésekre, pontosan azért, hogy egy igazán fényes és sikeres sport jövő elé nézhessen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük